Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Kosztolányi Dezső

Kedves ismerősöm Annuska néni e-levelekben szokott beszámolni gyülekezetéről, családjáról, unokáiról, közös ismeröseinkről. Emlitete, hogy blog-ot is ír, akkor ez elkerülte figyelmemet.

Nemrég barátom szólt, hogy blogott csinált s nézzem meg, írjak megjegyzést.

Na jó nézzük már mit tehetünk ennek érdekében, mire észbekaptam már nekem is meglett a blog, sőt még egy gmail-es cim is peddig azt végkép nem kértem.

No ilyen ez a virtualis világ kell valami nehezen kapod, s mikor nem is gyanitod csöstöl jőn.

Napló, erre következtettem, igy határozható meg a blog, sőt webnapló ha a virtuális szótárba keresnéd.

http://www.transylvania.info/Dictionary/dictionary.php?lang=2

Örömmel olvasom barátaim nyilvános naplóit.

Jó látni Isten áldását emberek életében, munkájában. Ez bíztatás számomra is, reménykedem, hogy az én létem is hasznos és biztató mások számára. (amellet , hogy én jól megvagyok magamal:)

Magányos januári jegenyék,

Ülnek hidegedő jég tetején.

Már a tavasz melegét suttogják.

A fázós februári akácfák.

Melengető, szép márciusi szél,

Szivemnek ez mindennél többet ér.

Határokban apró sarjadások,

Áprilist szántó mély esőárkok.

Májusi napfény, ragyogó kék ég,

Szerelmed mindenkinél többet ér.

Tikkasztó júniusi nappalon,

Madarak pihennek az ágakon,

Sárgarigó ring ringó táblákon,

Pára leng júliusi hajnalon,

Csillagfényes augusztusi éjjelen,

Szerelmemet talán én is meglelem.

Akkor együtt sétálunk egy nap majd,

Szines szeptemberi alkonyatban,

Megyünk a szép októberi őszbe,

Sétálunk együtt a messzeségbe,

Nedves, fázós novemberi ködben,

Bárcsak Veled együtt tévednék el,

Decemberi karácsony éjjelen,

Át gyertyákon, lobogó fényeken

Együtt nézzük újra a zord telet,

Szobánk ablakából, de csak Veled.

Scheffer János