Kitavaszodás, kikelet, zöld és napsúgár annyira várlak már.
Ma borongós volt az ég, most esik:

Sötéten néz le rám az éj
A múltak árnya itt kisért
És hull, csak hull reám
Ezüst eső

Lombjuk vesztett rózsafák
Földöntúli pusztaság
S csak hull, csak hull reám
Ezüst eső

...Dúdolom az Omega dalát, de gondolataim máshol vannak.

Azt hittem kezdem megismerni az embereket, barátokat, csoporttársakat (vagy munkatársakat ha úgy tetszik, de nem munkahelyen hanem egy közös elhatározásban)

Aztán minden változik, nem tudjuk a dolgokat összehozni úgy, igazából.

Napokig nem találkozunk, annyira hiányoznak.Számukra én is hiányérzetett gerjesztek?:)

Aztán vérge összehangoltunk és minden ok. Volt úgy is, órákig voltunk együtt, melyek percekre zsúgorodtak.

Van egy korlát amit ismernem kellene? Amit ök már tudnak és már nem lépnek túl?

Korlátoznák a kapcsolatok ápolására fordított időt, fáradozást?

Van helye még a mély alapokon nyúgvó kapcsolatnak, barátságnak?

Minden olyan felszinesnek tünik, (tudom hogy csak tünik)

Néha elfáradok, és megállok a keresésben. De várom a helyet és a lehetöséget egy összehangolásra, beszélgetésre, közös alkalomra!

Úgy-e ott leszel?