1973 az év amikor román-magyar szülök első gyermekeként e szép erdélyi tájra, világra, jöttem.
Magyar apanyelvem, nehéz de úgyanakkor gyönyörű, izlelgetem már épp régen:) József Attilát idézve: "Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az..." apámról mondhatni félig székely, félig magyar,vagy tán egészen az. Én,negyedig kibédi székely, úgyanennyi galambodi magyar, és kétnegyed:) mezöségi román.
Ez ám az erdélyi! Miért kökény? Mert szívos, gyökere mélyen szerteágazó, szerény gyümölcse finom,tavasszal virága gyönyörű. De bódza is lennék, ágából gyerek kezébe játék és vadrozsa is, illatoznék. Weöres Sándor galagonya bokrát feleségül venném:
" Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája." Keresem még Öt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése